Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
Déli tengerpart A Déli tengerpart a Pegazus-hegyet és a Farkasok erdejét öleli körbe.  A homokos tengerpart, a pálmafák, az éjszaka világító Hold, a kisebb vízesések, és a mindig hullámzó tenger egy barátságos környezetet biztosít ennek a helynek.  Az ember szeretnek idejárni, habár csak ritkán tehetik meg, mivel a partot körülvevő helyek ezt nem teszik lehetővé: a farkasoktól félnek, ezért a többség inkább meg sem kísérli az átjutást az erdejükön; tudják, hogy a pegazusok és angyalok nem szeretik a látogatókat, ezért inkább nem is zargatják őket, nehogy magukra haragítsák őket.  A tengerben gyönyörű hableányok élnek delfinekkel. Nem szeretik a látogatókat, ezért ha valaki idejön, ők elbújnak. Igen szerények és békések, ezért senki sem fél idejönni. Habár félénknek tűnnek, a valóság az koránt sem ez: csak az angyalokkal és pegazusokkal, illetve a delfinekkel társalognak, de olyankor nagyon is sokat beszélnek!  Általában azért jönnek ide az emberek, hogy kicsit gondolkodhassanak és megnyugodjanak, ha idegesek. Sokan a Béke-szigetének nevezik. A háború azonban ezt a helyet sem kerülte el. Az ellenség feldúlta az egész vidéket. A fákat kivágták vagy fegyújtották, a hableányokat elfogták és megkínozták. A sellők és szirének elmerészkedtek idáig, és megritkították a hableányok sorait. A meglepetés ereje az ellenséggel volt, de nem tartott sokáig, míg a hableányok rájöttek, hogy szembe kell szállniuk velük, különben nem fognak elmenni. A parton lévő ellenséget nem tudták bántani, ezért a harcot a sellőkkel és szirénekkel vették fel. Közben az angyalok és pegazusok a segítségükre siettek és elkezdtek kiírtani a parton állomásozó ellenséget.  A harc teljesen reménytelen volt, de nem adták fel. Aztán egy nap eltűnt minden ellenség innét. Már-már azt hitték, hogy sikerült elkergetni őket, de a szívük mélyén tudták, hogy ez még csak a kezdet volt.  Azóta próbálják visszahozni a hely elveszetett szépségét, de a háború nyomai soha nem fognak eltűnni.	1 (2013.12.11.)
Pegazus-hegy Eastcoast egyetlen félszigetét kisebb-nagyobb hegyek borítják, ami a pegazusok lakhelye. Habár a legtöbb ember azt hiszi, hogy a Pegazus-hegyen csak pegazusok laknak és erdő sincs, ez nincs így. A nagy hegyek eltakarják  a szép erdőket, amik leginkább a part szélén helyezkednek el, ezért a szintén itt élő angyalakon és pegazusokon kívül senkinek sincs tudomása róla.  Ezek az erdők leginkább a trópusi esőerdőkre hasonlítanak, de persze nincs olyan nagy párásság és az eső sem esik olyan sokat, de általában minden második napra jut csapadék, így a fák levelei, a fű, a virágok és minden növény csillogni szokott a harmattól. Ezekben az erdőkben az angyalok és hableányok éneke mellett hallani lehet még a dalospacsírták hangját és a vízesések csobogását is. Habár az angyalok és pegazusok békés lények, nem szeretik túlzottan mások társaságát, így csak ha nagyon muszáj, akkor állnak szóba idegenekkel.  A háború karmai azonban még ezt a békés helyet is elérték, csak úgy mint minden más területet. Az itt lakó lények nem értettek és nem is szerették a harcot, így nagyon sokáig akadálytalanul pusztíthatta az ellenség a soraikat. Eleinte azt hitték, hogy ha megtűrik a gonoszakat maguk mellett és nem tanúsítanak ellenállást, akkor egy idő után békén hagyják őket és elmennek innét, de ez nem így történt. Azt hitték, hogy az ellenség betartja az ígéretét, miszerint senkit sem ölnek meg, de rövidesen számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy a gonoszakkal nem lehet tárgyalni. Tudták, hogy ha maguk nem tesznek valamit a saját életük érdekében, akkor meghalnak mind, de féltek az ellenségtől, elvégre ők sokkal jobban értettek a harchoz és kegyetlenséghez, mint ők. Egy nap azonban, amikor már oly sokan meghaltak közülük, néhány csapat angyal megelégelte ezt a meghunyászkodást. Kezükbe vették az irányítást, és elkezdtek bosszút állni. Tudták, hogy egyedül képtelenek elűzni őket, de semmilyen segítségre nem számíthattak, elvégre háború dúlt mindenhol. A hableányok és pegazusok segítségével próbálták megállítani és elkergetni az ellenséget mind a Pegazus-hegytől, mind a Déli partvidéktől, de nem jártak sikerrel. Egy váratlan reggel azonban, mikor már-már majdnem elesett a Pegazus-hegy, az összes ellenség kivonult innét, aminek az okát nem érették, de örültek, hogy végre vége. Tudták, hogy a háborúnak ezzel még nincs vége, és hogy egyszer még visszatérnek újra, de örültek az átmeneti békének, és inkább nem is gondoltak a jövőre, elvégre ki tudja, hogy mi fog történni holnap.	1 (2013.12.11.)
Holdvirág-rét A holdvirág-rét az Északi tengerpart déli részétől egészen a Pegazus-hegyig húzódik. Északkeletről a Tündér erdő, délkeletről pedig a Farkasok erdeje határolja. Középpontjában egy ősrégi kapu áll, amin ősi nyelvű szöveg áll, de senki sem érti, mi van rá írva. A Holdvirág csak éjjel, amikor a Hold van fenn az égen, virágzik. A nevét is erről kapta. Nappal ez a hely nem több egy egyszerű rétnél, ami tele van olyan virággal, ami még nem nyílt ki. Az éj leszálltával azonban minden virág egyszerre nyílik ki és virágporával világítja meg a rétet. A Holdvirág virágzásával párhuzamosan előbújnak az itt élő apró lények, a Fénylények is. Nappal a Holdvirág virágában alszanak, és csak éjjel bújnak elő, de akkor kékes-ezüstös fénnyel árasztják el a rétet. Mivel a Fénylények csak éjjel jönnek elő, amikor nincs itt senki, csak nagyon kevesen tudnak a létezésükről, de akik találkoztak már velük, nem mondják el senkinek, nehogy a rosszakat ide csalogássák. Éjjel semmilyen hang nem hallatszódik a réten, a Fénylények ciripelésén kívül, amikor beszélgetnek. Az emberi fülnek ez nem több, mint valami ismeretlen, de kellemes muzsika. A Fénylények tudnak beszélni másokkal is, de csak akkor, ha akarnak. Ha valaki azonban sokáig hallgatja a Fénylények hangját, akkor az elalszik tőle. A Fénylények különleges képessége ez, de nem sok hasznát veszik neki, elvégre nem bújnak elő, ha idegen van itt.  A Holdvirág-rét nem csak az egyedülálló virágok és Fénylények miatt különleges, hanem a varázsereje miatt is. Habár ez a varázserő nem túl sok, de arra pont elég, hogy megvédje ezt a helyet. A rosszak még a legszélső virágig sem jutnak el a rét varázspajzsa miatt, aminek segítségével távol tartja a gonosz betolakodókat. A háború azonban ezt a helyet sem hagyta érintetlenül. Amíg Eastcoast minden területén háború dúlt, addig egy csapat varázsló jött ide, és éjt nappallá téve bombázta gonosz varázslatokkal. A varázslók bizonyos időközönként váltották egymást, de a rét nem pihenhetett, így lassan elkezdett gyengülni a varázsereje: a gonoszak már beléphettek, csak kárt nem tehettek semmiben. A varázslóknak azonban ez így is megfelelt, elvégre ők csak azt a régi kaput akarták tanulmányozni jobban. Azóta a nap óta gyűjti a rét a varázserejét, hogy visszaállítsa a pajzsot, de eddig még nem sikerült.	1 (2013.12.11.)
Tündér erdő A Tündér erdő Eastcoast nyugati oldalán fekszik. Keleti peremén található az Élet fája és az északi erdőrészben a Fény kastélya.  Az erdő őslakosai az unikornisok és tündérek, akikről a nevét is kapta az erdő. Ma azonban már több faj él itt, habár sokan csak a háború miatt jöttek ide, elvégre a kastély lévén ez az erdő volt a jók erőinek központja. Az erdő másik őslakosai, akik bár nincsenek olyan régóta itt, mint a tündérek, mégis őslakosoknak tekintik őket; az elfek. Az elfek legfőbb feladata mindig is az Élet fájának őrzése volt, ezért is laknak az erdő keleti részében, az Élet fája közelében. Kisebb falvakat alkotnak, amik sátrakból állnak. Maga az erdő egy nagyon barátságos hely, sok napfénnyel, vizeséssekkel és a zöld növényzettel, de csak a jóknak. Akik valamilyen gonosz céllal érkeztek, azok általában nem találnak ki az erdőből, a tündérek erről gondoskodnak.  Tele van apró ösvényekkel és csapásokkal, amik össze-vissza kanyarognak, így nagyon könnyen el lehet tévedni, ha nincs az emberrel olyan, aki ismeri az itteni járást, vagy ha nem ért az erdő nyelvén. Amilyen barátságos hely nappal, annyira veszélyes este, de persze csak azoknak, akiknek van félnivalójuk. A tündérek az illuziók mesterei, ezért ha valaki nem kívántos személy beteszi a lábát az erdőbe, akkor arról gondoskodnak, hogy ne jusson ki többet. Maguk a tündérek kedvesek, de nagyon gonoszak és kegyetlenek tudnak lenni, ha kell. Évtizedek óta ők védik az erdőt mindenféle betolakodótól, így az évek során a varázserejük egyre nagyobb és nagyobb lett. Kezdetben csak azt érezték meg, ha valaki belép az erdőbe, ezzel átlépve az erdőt körülvevő érzékelőpajzsot. Most már azonban az illuziók nagy mesterei és jók a gyógyításban is, de persze az elfek tudásával az övék fel sem ér. Az unikornisok is varázslények, de nekik semmi különösebb varázserejük nincs, csak gyönyörűek és gyorsak. Erősnek is erősek persze, de ha tehetik, akkor elkerülik az erőszakot. Csak nagyon ritkán lehet őket látni, mert nem jönnek elő mindenkinek. Az évek során összebarátkoztak a tündérekkel és elfekkel, ezért nekik már bármikor megjelennek. Az unikornisok szarva az egyetlen varázslattal bíró részük. Ha valaki letöri egy unikornis szarvát, akkor azzal bármit keresztül lehet vágni. Legtöbben azonban nem ezért vadásztak az unikornisok szarvára, hanem a gyógyító erejük miatt. Azt beszélték, hogy ha valakit megszúrnak egy unikornis szarvával, akkor az még a holtak világából is visszatér és legyőzhetetlen lesz. Az unirkonisok részben emiatt is menekültek ebbe az erdőbe, ahol a tündérek megvédték őket.  A háború alatt talán ez volt az egyetlen terület, amelyet legkevésbé sikerült az ellenségnek elpusztítania. Kezdetben igaz, hogy a meglepetés erejének köszönhetően az ellenség gyorsan tudott ellenállás nélkül pusztítani, de az itt élők is gyorsabban kapcsoltak. Azóta az erdőt az ellenség közvetlenül nem támadta meg, csak kisebb felderítő csapatokat küldtek ide, de azok közül szinte egy se tért vissza. A jók tudták, hogy mivel az erőiket idegyüjtötték, könnyen elveszhetnek mind egyszerre, ezért nagyon sok óvintézkedést tettek és a lehető összes módon biztosították a védelmüket.	1 (2013.12.11.)