|
Témaindító hozzászólás
|
2013.12.11. 20:08 - |
Eastcoast egyetlen félszigetét kisebb-nagyobb hegyek borítják, ami a pegazusok lakhelye. Habár a legtöbb ember azt hiszi, hogy a Pegazus-hegyen csak pegazusok laknak és erdő sincs, ez nincs így. A nagy hegyek eltakarják a szép erdőket, amik leginkább a part szélén helyezkednek el, ezért a szintén itt élő angyalakon és pegazusokon kívül senkinek sincs tudomása róla.
Ezek az erdők leginkább a trópusi esőerdőkre hasonlítanak, de persze nincs olyan nagy párásság és az eső sem esik olyan sokat, de általában minden második napra jut csapadék, így a fák levelei, a fű, a virágok és minden növény csillogni szokott a harmattól. Ezekben az erdőkben az angyalok és hableányok éneke mellett hallani lehet még a dalospacsírták hangját és a vízesések csobogását is.
Habár az angyalok és pegazusok békés lények, nem szeretik túlzottan mások társaságát, így csak ha nagyon muszáj, akkor állnak szóba idegenekkel.
A háború karmai azonban még ezt a békés helyet is elérték, csak úgy mint minden más területet. Az itt lakó lények nem értettek és nem is szerették a harcot, így nagyon sokáig akadálytalanul pusztíthatta az ellenség a soraikat. Eleinte azt hitték, hogy ha megtűrik a gonoszakat maguk mellett és nem tanúsítanak ellenállást, akkor egy idő után békén hagyják őket és elmennek innét, de ez nem így történt. Azt hitték, hogy az ellenség betartja az ígéretét, miszerint senkit sem ölnek meg, de rövidesen számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy a gonoszakkal nem lehet tárgyalni. Tudták, hogy ha maguk nem tesznek valamit a saját életük érdekében, akkor meghalnak mind, de féltek az ellenségtől, elvégre ők sokkal jobban értettek a harchoz és kegyetlenséghez, mint ők. Egy nap azonban, amikor már oly sokan meghaltak közülük, néhány csapat angyal megelégelte ezt a meghunyászkodást. Kezükbe vették az irányítást, és elkezdtek bosszút állni. Tudták, hogy egyedül képtelenek elűzni őket, de semmilyen segítségre nem számíthattak, elvégre háború dúlt mindenhol. A hableányok és pegazusok segítségével próbálták megállítani és elkergetni az ellenséget mind a Pegazus-hegytől, mind a Déli partvidéktől, de nem jártak sikerrel. Egy váratlan reggel azonban, mikor már-már majdnem elesett a Pegazus-hegy, az összes ellenség kivonult innét, aminek az okát nem érették, de örültek, hogy végre vége. Tudták, hogy a háborúnak ezzel még nincs vége, és hogy egyszer még visszatérnek újra, de örültek az átmeneti békének, és inkább nem is gondoltak a jövőre, elvégre ki tudja, hogy mi fog történni holnap. |
[1-1]
Eastcoast egyetlen félszigetét kisebb-nagyobb hegyek borítják, ami a pegazusok lakhelye. Habár a legtöbb ember azt hiszi, hogy a Pegazus-hegyen csak pegazusok laknak és erdő sincs, ez nincs így. A nagy hegyek eltakarják a szép erdőket, amik leginkább a part szélén helyezkednek el, ezért a szintén itt élő angyalakon és pegazusokon kívül senkinek sincs tudomása róla.
Ezek az erdők leginkább a trópusi esőerdőkre hasonlítanak, de persze nincs olyan nagy párásság és az eső sem esik olyan sokat, de általában minden második napra jut csapadék, így a fák levelei, a fű, a virágok és minden növény csillogni szokott a harmattól. Ezekben az erdőkben az angyalok és hableányok éneke mellett hallani lehet még a dalospacsírták hangját és a vízesések csobogását is.
Habár az angyalok és pegazusok békés lények, nem szeretik túlzottan mások társaságát, így csak ha nagyon muszáj, akkor állnak szóba idegenekkel.
A háború karmai azonban még ezt a békés helyet is elérték, csak úgy mint minden más területet. Az itt lakó lények nem értettek és nem is szerették a harcot, így nagyon sokáig akadálytalanul pusztíthatta az ellenség a soraikat. Eleinte azt hitték, hogy ha megtűrik a gonoszakat maguk mellett és nem tanúsítanak ellenállást, akkor egy idő után békén hagyják őket és elmennek innét, de ez nem így történt. Azt hitték, hogy az ellenség betartja az ígéretét, miszerint senkit sem ölnek meg, de rövidesen számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy a gonoszakkal nem lehet tárgyalni. Tudták, hogy ha maguk nem tesznek valamit a saját életük érdekében, akkor meghalnak mind, de féltek az ellenségtől, elvégre ők sokkal jobban értettek a harchoz és kegyetlenséghez, mint ők. Egy nap azonban, amikor már oly sokan meghaltak közülük, néhány csapat angyal megelégelte ezt a meghunyászkodást. Kezükbe vették az irányítást, és elkezdtek bosszút állni. Tudták, hogy egyedül képtelenek elűzni őket, de semmilyen segítségre nem számíthattak, elvégre háború dúlt mindenhol. A hableányok és pegazusok segítségével próbálták megállítani és elkergetni az ellenséget mind a Pegazus-hegytől, mind a Déli partvidéktől, de nem jártak sikerrel. Egy váratlan reggel azonban, mikor már-már majdnem elesett a Pegazus-hegy, az összes ellenség kivonult innét, aminek az okát nem érették, de örültek, hogy végre vége. Tudták, hogy a háborúnak ezzel még nincs vége, és hogy egyszer még visszatérnek újra, de örültek az átmeneti békének, és inkább nem is gondoltak a jövőre, elvégre ki tudja, hogy mi fog történni holnap. |
[1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
