|
Témaindító hozzászólás
|
2013.12.11. 20:23 - |
 A Déli tengerpart a Pegazus-hegyet és a Farkasok erdejét öleli körbe.
A homokos tengerpart, a pálmafák, az éjszaka világító Hold, a kisebb vízesések, és a mindig hullámzó tenger egy barátságos környezetet biztosít ennek a helynek.
Az ember szeretnek idejárni, habár csak ritkán tehetik meg, mivel a partot körülvevő helyek ezt nem teszik lehetővé: a farkasoktól félnek, ezért a többség inkább meg sem kísérli az átjutást az erdejükön; tudják, hogy a pegazusok és angyalok nem szeretik a látogatókat, ezért inkább nem is zargatják őket, nehogy magukra haragítsák őket.
A tengerben gyönyörű hableányok élnek delfinekkel. Nem szeretik a látogatókat, ezért ha valaki idejön, ők elbújnak. Igen szerények és békések, ezért senki sem fél idejönni. Habár félénknek tűnnek, a valóság az koránt sem ez: csak az angyalokkal és pegazusokkal, illetve a delfinekkel társalognak, de olyankor nagyon is sokat beszélnek!
Általában azért jönnek ide az emberek, hogy kicsit gondolkodhassanak és megnyugodjanak, ha idegesek. Sokan a Béke-szigetének nevezik. A háború azonban ezt a helyet sem kerülte el. Az ellenség feldúlta az egész vidéket. A fákat kivágták vagy fegyújtották, a hableányokat elfogták és megkínozták. A sellők és szirének elmerészkedtek idáig, és megritkították a hableányok sorait. A meglepetés ereje az ellenséggel volt, de nem tartott sokáig, míg a hableányok rájöttek, hogy szembe kell szállniuk velük, különben nem fognak elmenni. A parton lévő ellenséget nem tudták bántani, ezért a harcot a sellőkkel és szirénekkel vették fel. Közben az angyalok és pegazusok a segítségükre siettek és elkezdtek kiírtani a parton állomásozó ellenséget.
A harc teljesen reménytelen volt, de nem adták fel. Aztán egy nap eltűnt minden ellenség innét. Már-már azt hitték, hogy sikerült elkergetni őket, de a szívük mélyén tudták, hogy ez még csak a kezdet volt.
Azóta próbálják visszahozni a hely elveszetett szépségét, de a háború nyomai soha nem fognak eltűnni. |
[1-1]
A Déli tengerpart a Pegazus-hegyet és a Farkasok erdejét öleli körbe.
A homokos tengerpart, a pálmafák, az éjszaka világító Hold, a kisebb vízesések, és a mindig hullámzó tenger egy barátságos környezetet biztosít ennek a helynek.
Az ember szeretnek idejárni, habár csak ritkán tehetik meg, mivel a partot körülvevő helyek ezt nem teszik lehetővé: a farkasoktól félnek, ezért a többség inkább meg sem kísérli az átjutást az erdejükön; tudják, hogy a pegazusok és angyalok nem szeretik a látogatókat, ezért inkább nem is zargatják őket, nehogy magukra haragítsák őket.
A tengerben gyönyörű hableányok élnek delfinekkel. Nem szeretik a látogatókat, ezért ha valaki idejön, ők elbújnak. Igen szerények és békések, ezért senki sem fél idejönni. Habár félénknek tűnnek, a valóság az koránt sem ez: csak az angyalokkal és pegazusokkal, illetve a delfinekkel társalognak, de olyankor nagyon is sokat beszélnek!
Általában azért jönnek ide az emberek, hogy kicsit gondolkodhassanak és megnyugodjanak, ha idegesek. Sokan a Béke-szigetének nevezik. A háború azonban ezt a helyet sem kerülte el. Az ellenség feldúlta az egész vidéket. A fákat kivágták vagy fegyújtották, a hableányokat elfogták és megkínozták. A sellők és szirének elmerészkedtek idáig, és megritkították a hableányok sorait. A meglepetés ereje az ellenséggel volt, de nem tartott sokáig, míg a hableányok rájöttek, hogy szembe kell szállniuk velük, különben nem fognak elmenni. A parton lévő ellenséget nem tudták bántani, ezért a harcot a sellőkkel és szirénekkel vették fel. Közben az angyalok és pegazusok a segítségükre siettek és elkezdtek kiírtani a parton állomásozó ellenséget.
A harc teljesen reménytelen volt, de nem adták fel. Aztán egy nap eltűnt minden ellenség innét. Már-már azt hitték, hogy sikerült elkergetni őket, de a szívük mélyén tudták, hogy ez még csak a kezdet volt.
Azóta próbálják visszahozni a hely elveszetett szépségét, de a háború nyomai soha nem fognak eltűnni. |
[1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
