Utca
 Ha azt hitte, békés útjuk lesz, hát tévedett. Elwynnek sikerült az útjukban lézengő egyetlen agyatlan majomba belebotlania, ezzel természetesen felfedve kilétét is. Valahol mélyen a lelki énje homlokára csapott és kíváncsi lett volna, hogy mégis miféle feladat lehet az, amelyiket még a lány is képes véghezvinni. Ha nem lenne itt, még azelőtt elhullana, hogy egyáltalán rábíz bármit. Természetesen sóhajtásra és szemöldökráncolásra az utcán, az emberek között nem volt ideje, gyorsan kellett cselekedni. A férfi máris eltátotta a száját és bár igaz, hogy egy alak feldöntésével nem vonz maga felé túl sok kíváncsi szempárt, az ordítás már más kérdés, így egy jól irányzott, erőteljes ütést kormányzott a majom orra alá. A pár másodperc alatt, amit a férfi azzal töltött, hogy összeszedje a gondolatait - vagy a fogait -, ő villámgyorsan egy látszatképet vont a kívülállók szemei elé, melyen Elwyn egy egyszerű, a városban is megszokott lány - persze nem tudott konkrét arcot felidézni, ez pedig azt vonta maga után, hogy a vonások nem voltak teljesen pontosak, így ha valaki szemfüles volt, észrevehette a cselt, viszont bízott abban, hogy ez nem következik be. - Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?! - üvöltött a férfire eközben az eszét játszva, hogy biztosra menjen, a figyelem nem terelődik vissza a lányra.
- Mi a Pokol... Nem vagy az eszednél? Ez egy... - a majom pillantása ekkor visszavándorolt Elwyn-re. Számító módon hagyott pár pillanatot a férfinek, hogy "rájöjjön", hibát követett el.
- Egy mi? Nem hallom! - kiabált tovább, miközben szándékosan feltűnő mozdulattal nyúlt az övéhez és tett egy fenyegető lépést előrefelé. Részben ez, valamint - nyomatékosan - a tény, hogy már a saját szemének sem hihet, valószínűleg kissé megrettentette a férfit, mivel tett egy lépést hátrafelé. Ő közben észlelte, hogy mindenki őket figyeli, már senki nem mutat érdeklődést a lány iránt, ait fellöktek.
- Én azt hittem... - mormolta talán csak magának a majom, mire ő biztos volt a győzelmében.
- Kotródj innen, mielőtt valami olyat teszek, amit később talán megbánok! - csattant fel jól hallhatóan, mire a férfi zavartan, végtelenül bizonytalanul sarkonfordult és eltűnt a lézengők között. Ekkor ő is megfordult és lekezelő pillantást vetett Elwynre. - Ha ez a vágyad, nem bánom, ölesd meg magad, miután teljesítetted a feladatodat - mordult a lányra egy fagyos mosoly kíséretében, amely gyorsan le is olvadt az arcáról, helyét pedig semmitmondó kifejezés vette át. Megfordult, majd mintha mi sem történt volna, elindult a "páciense" háza felé, mely innen már nem lehetett messze. |
7 (2015.01.31.) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
