Név: Chet Bowes

Kor: kinézetre 23 éves

Nem: férfi

Melyik oldalon áll: rossz

Faj: bukott angyal

Képesség: kép manipulálása

Fegyver: egy pár kés és három pár hosszú, vastag tű

-Külső: Sovány testalkatú, bár azért van rajta némi izom. Hosszú, fénytelen fekete haja van és éles vágású, jégkék szeme. A szája bal oldalán egy vágás húzódik, aminek természetesen története is van, bár senkinek nem meséli el. A bőre világos (azon aztán semmiféle nap nem fog). Egyszerű ruhákban jár, amikben könnyű mozogni, nem akadnak bele minden második ágba. A kötés a kezén csupán azért van, hogy ha valakinek le kell keverni egyet, annak bőre ne közvetlenül az öklét érje.

-Belső: Nem ő az az ember, aki, elsőként áll a sorban, hogy segíthessen, ha problémáid vannak... Esetleg, amennyiben neki abból haszna lesz. A gúny, szarkazmus és az egoizmus szinte állandó társai, a többi élőlényre pedig púpként tekint a hátán és úgy is kezeli őket. Hamar felkapja a vizet, vagy éppen elvicceli az egészet; ez a hangulatától függ -amely azért elég gyorsan változik. Haragja általában hosszú időtartamú és szadista. Az ő szótárában is létezik a szó: “humor”, csak éppen nem mindig használja, amikor pedig mégis, lehet, hogy a legrosszabb pillanatban, vagy épp egy olyan dolgon viccelődik, aminek hallatán egy ember mélyen megbotránkozik.

Kezdetben imádott jót tenni az emberekkel, segíteni nekik, akár csak figyelni, ahogy tanulnak hibáikból, azonban idővel inkább idegesítőnek és szánalmasnak kezdte találni a botladozásaikat. Semmi nem volt elég jó a halandóknak, ennek ellenére toleránsnak kellett maradniuk velük szemben. Teltek az évek és az emberek egyre inkább tönkretették a kölcsönkapott világukat. Végül egy-két társával együtt szálltak le az emberek közé, hogy kicsit “megfélemlítsék” őket, azonban a dolgok elfajultak és végül kegyetlenül lemészárolták azokat, akik rájuk támadtak. Ezután fosztották meg a szárnyaitól, amit igen rosszul viselt, haragját pedig az embereken töltötte ki. Később azért csillapodott kissé és már nem minden egyes útjába kerülőbe kötött bele, csupán azokba, akik piszkálták a csőrét, esetleg igazán feltűnően “jók” voltak. Imádta nézni az arcukat, ahogy a végtelen nyugalom helyét felváltotta a gyűlöletes düh. Egy ideig csak “lézengő” életmódot folytatott, ha valamire szüksége volt, azt megszerezte. A háborúban boldogan segédkezett.

Név: Gun