Árulók… Az ilyen embereket mindig utáltam. Szerintem az ilyen emberek a legrosszabbak. Tényleg így gondolom, de mégis, mégis én is azzá váltam. Még ha még nem is követtem el semmit, de fogok…

      Egész éjjel forgolódtam, nem aludtam jól. Mindig rémálmok gyötörtek, azért mert elárulóm a barátaimat egy olyan cél érdekében, ami nem is ér annyit. Reggel karikás szemekkel ébredtem. Anya meg is kérdezte, hogy mi a baj, azt mondta, hogy olyan nyúzottnak tűnök. Hát meg lehet… Gyorsan meg „reggeliztem”, étvágyam nem sok volt. Kivettem a szekrényből az első ruhát, ami a kezem ügyébe került, azt fel is húztam. Még eléggé korán volt, de én már most elindultam az ajándékkal Amuhoz. A szokásosnál is gyorsabban haladtam. Közben mindenfélén járt az agyam. 9-re értem oda Amuhoz. Még volt 1 órám, de nem akartam bemenni, szóval itt kint leültem a járda szélére és vártam. Közben mindenen járt az agyam, olyanokon, hogy mit mondok majd a Védelmezőknek, miért segítettem elkapni az Easternek az Embriót. Tudom jól, hogy egyszer ki fog derülni az igazság, de mégis remélem, hogy ez nem fog megtörténni. Nem szeretném elveszíteni őket, csakhogy bármennyire nem szeretném ezt, annál közelebb kerül az a perc, amikor hátba támadom őket. Miközben ilyeneken gondolkodtam, nem kevés autó ment el előttem és eléggé szép megjegyzéseket is tettek. Különösen nem nagyon zavartak, mert teljesen a gondolataimba voltam merülve. Az 1 óra így gyorsan elrepült. Még mindig a járda szélén ültem, amikor a mögöttem lévő ház ajtaja kinyílott majd becsukódott. Valaki gyorsan idelépett hozzám. Teljesen elmerültem a gondolataimban így meglepett, amikor megszólalt. Kicsit sokáig tartott, amíg eljutott az agyamig, hogy mi van. Gyorsan felpattantam, leporoltam a ruhámat. Amu bevitt és én leraktam az ajándékomat. Amuék házát még nem dekoráltuk fel. 10-re beszéltük meg a találkozót a többiekkel. A csöngő hamarosan megszólalt és belépett Tadase, Nagi és Yaya. Ők is lerakták az ajándékaikat és elkezdtük kidekorálni a nappalit. Mindenhova lufikat és szalagokat raktunk. Közben Amu anyukája Rima tortáját és a sütiket sütötte. A díszítés közben sokat nevettünk, viccelődtünk. Jól szórakoztam. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó, ha van barátom.  A nappalival gyorsan végeztünk. Mindenhol lufik és szalagok, az asztalon voltak a rágcsálnivalók, a tortát még nem hoztuk ki.  Minden készen ált a bulihoz, csak egy valami hiányzott még mindig, Rima. Már csak őt kell ideszállítani. Én és Amu vállalkoztunk a feladatra. Gyorsan el is indultunk. Útközben sokat beszéltünk, nevettünk és vicces volt. Sok mindenről beszéltünk, olyanokról hogy iskola, barátok, kedvenc dolgok, Embrió, Easter meg ilyenek. Az idő csak úgy elrepült közben és Rimáékhoz értünk. Rimáéknak szép nagy házuk van, de csak kívülről láttuk, mert Rima kint várt ránk. Mi rögtön odamentünk és bekötöttünk a szemét. Szegény nem tudta, hogy most mi van. Mi mögötte kuncogtunk és toltuk előre, hogy jöjjön. Közben nyugtattuk, hogy ne féljen, mert mi vezetjük és, hogy nyugodjon meg. Egész úton ezt csináltuk. Én és Amu jót szórakoztunk rajta, de Rima már kevésbé. Biztos nem számított erre. Amikor beértünk a nappaliba levettük Rima szeméről a kendőt. A lámpát lekapcsoltuk, így jó sötét volt a szobában, addig én és Amu elbújtunk. Valaki, nem is tudom, nem láttam, hogy ki, mert sötét volt, felkapcsolta a lámpát. Erre mindannyian azt kiáltottunk, hogy BOLDOG SZÜLINAPOT! Rima nagyon meglepődött, pedig tudott a buliról. Aztán mindenki kezébe vette az ajándékát és odaadtuk neki. Volt olyan ajándék is, ami jól be volt csomagolva és eléggé sokáig tartott, amíg kinyitotta. Rima persze mindnek örült. Ennek én is örültem. Aztán elkezdtünk játszani. Először Twistereztünk. 2 menetet játszottunk. Senki nem nyert, mert végül mind összeestünk. Vicces volt, mert alig bírtuk tartani magunkat, olyan össze-vissza pozíciók voltak. Ezután UNO-ztunk. Szegény Amu mindig vesztett. Én 1-szer nyertem, 2-szer lettem második és 1-szer harmadik. Rimának se ment annyira. Szóval Rima és Amu elvoltak utolsóként. Néha még Yaya is volt utolsó. Tadase és Nagi jól nyomták. A kártyázást félbe kellett szakítanunk, mert jött a torta. Finom volt. Csokis volt. Nagyon finom volt. Amu anyukája finomat tud sütni. A tortaevés után társasjátékokkal játszottunk. Itt is általában Tadase és Nagi nyert, de volt, amikor én. Talán mi élveztük ezt a legjobban. Miután játszottunk vagy hárommal, úgy döntöttünk, hogy Felelsz, vagy Merszezünk. Többnyire mindenki mert. Sok vicces feladat volt, például: a bal kézzel kellett pálcikával megenni egy tál rizst szemenként, vagy el kellett énekelni valamit, tortát enni evőeszköz nélkül, szívószállal meginni egy pohárüdítőt, úgy hogy be van ragasztva a szád. Ehhez hasonló feladatok voltak. A Felelsz, vagy merszet a shugo chara-k szakították félbe.
- Baj van, baj van! – kiabált Ran.
- X tojás, X tojás! – folytatta Miki.
- Sok! Sok van belőlük!  - kiáltotta Suu.
- Mennünk kell! – mondta Hachi. Erre mindannyian felugrottunk, felkaptunk a kabátunkat és felvettük a cipőnket. A chara-k utasításait követtük és egy nem messze lévő erdőbe értünk. Valóban sok X tojás volt ott. Soha életemben nem láttam ennyit. Ki tudta őket előhozni, ráadásul ilyen gyorsan!? De aztán szemem megakadt egy magas fiún. Fekete egyenruha volt rajta, kezében hegedű és kék haja volt. Először fel se ismertem, de Ikuto volt az. Nem tudom, hogy képes erre, de valami furcsa volt benne. Mintha nem is ő irányítaná a testét. Minden esetre nem tudtam ezen sokat gondolkodni, ugyanis a védelmezők rögtön átalakultak, így én se maradhattam le.
- Dear Baby! – Yaya.
- Clown Drop! – Rima.
- Beat Jumper! – Nagi.
- Platinum Royale! – Tadase.
- Amulet Heart! – Amu.
- Warrior Soul! – és én. Az X tojások sem lustálkodtak, ők is rögtön támadásba lendültek. Mindenki a maga módján harcolt. Yaya, Rima és Tadase próbálta megfogni egyszerre őket, miután egy helyre teretük a tojásokat. Szóval én, Nagi és Amu terelgettük őket. Mikor sikerült, Tadase, Rima és Yaya megakadályozta, hogy elszökjenek. Amíg Amu megtisztította őket, én Ikuto felé néztem, de már nem volt ott.  Visszanéztem Amura és megláttam!
- Az Embrió! – kiáltottam fel véletlenül. Az Easter tervének következő lépése. Jött az Embrió elfogó gép, ez kilőtte a hálóját, hogy azzal elkapja a tojást. Amu erre a szíves botját eldobta, hogy ezzel félre térítse a hálot. Most jöttem én. A kezemben volt a lándzsám és azt dobtam Amué után. Rögtön Amu után dobtam, így úgy nézett ki, mintha én is a hálót akarnám félrelökni. Ekkor történt meg, amit nagyon nem akartam. A lándzsám eltalálta Amu pálcáját, ami így gyorsabb lett és kiütötte a hálót. A tojás már rég eltűnt mire újat tudtak volna kilőni utána. Kicsit elszúrtam a feladatomat. Mikor a védelmezőkre néztem, ők nem is kicsit bámultak…