Barátokat elárulni. Most erre kérnek engem. Soha nem goldoltam
volna, hogy ilyen borzalmas tettet fogok elkövetni...
    Nem sokat gondolkodtam a válaszon, mivel már elhatároztam magam,
hogy megszerzem a gyógyszert, ez a kis apróság nagyon nem gond. Mit
jelentenek nekem ők? Semmit az égvilágon. Még csak nem is ismerjük
egymást. Barátokat meg bármikor szerezhetek.
 - Csak ennyi lenne a feladatom?
 - Pontosan.
 - Elválalom.
 - Pompás! Most menj haza nehogy gyanút fogjanak, de holnap is gyere.
Még meg kell ismerkedni a válalat tagjaival.
Bólintottam. Felálltam és kikísértek. Elemtem.
    Haza felé sétáltam. Nagyon boldog voltam, hogy viszont láthatom a
doktor bácsit. Csendben ballagtunk az időt nem figyelve. Bizonyára már
későre járt, mert az utca lámpák már világítottak. Nem akartam anyát
nyugtalanítani ezért gyorsabbra vettem a tempót. Hachi valószínű, hogy
tudta miért, mert nem szólt és ő is gyorsabban repült mellettem. Hirtelen
valaki, jobban mondva valakik megszólítottak. valami olyat hablatyoltak,
hogy ilyen kislánynak nem kéne egyedül császkálni az éjszaka közepén,
mert még valami bajom fog esni. Arra gondoltam, hogy biztosan egy részeg
csapat, szóval jobb lenne ha nem állnék meg, ezért inkább még gyorsabbra
vettem a tempót. Ekkor egyszercsak az egyik megfogja a vállamat és hátra
ránt. Tudom, nem kellett volna, de elszóltam magam.
 - Engedjenek el! - mondtam és kitéptem magam a kezéből.
 - Nocsak! Van ám erő a kislányban! - mondta miközben néha elcsuklott a
hangja, és miután befejezte mind nevetni kezdtek, mintha egy nagyon jó
viccet mondott volna. Elindultam, de ő megint megfogta a karomat és én
újra kitéptem magam a szorításából.
 - Hachi, tanítsuk meg nekik, hogy velünk nem huzhatnak ujjat! - erre ők
csak
nevettek, mivel nem látták Hachit. Meg amúgyis egy kislány, hogy tudná megleckéztetni
5 felnőtt férfit, biztosan erre gondoltak.
 - Gyerünk Hachi! Chara Change! - mondtam és jellemet váltottam - Warrior
spear! - és előjött a kedvenc fegyverem, a lándzsám. Nem akartam, hogy
bajuk essen, ezért megfordítottam, és az életlen részét tartottam feléjük.
Aki legközelebb állt hozzám azt hason böktem eléggé nagy erővel, még én is
bele szédültem. Akkora lendülettel és hirtelen ütőttem, hogy homályosan
kezdtem látni, amit utoljára láttam az az 5 férfi elsápadt arca. ekkor
elsötétült minden és amit utoljára hallottam az Hachi kétségbeesett
ordibálása...