Szerencse, ..... pontosan nem is tudom, hogy mit jelent ez a szó, mivel én
sose voltam szerencsés, de úgy érzem, hogy most rám ragyogott a szerencse.
    A boltból jöttünk visszafelé, mikor meg láttam egy táblát. Elkezdtem olvasni,
ez ált rajta:
"Dr. Suzuki Mikage feltalált egy gyógyszert mely egy halálos betegséget gyógyit.
Tudomásunk szerint, eddig csak egy kislány kapta el ezt a betegséget, az ő neve:
Takada Natsumi. Ha érdekli a gyógyszer a doktor tartozkodási helye: Easter."
Azt hittem itt helyben sírni fogok, mert hogy ez a doktor az, aki adta kiskoromban
azt a gyógyszert.
 - Hachi, holnap suli után elmegyünk ebbe az Easterbe és beszélek vele! - mondtam
és fülig ért a szám. - De most! Futás haza, mert nem lesz vacsi! - mondtam és
elkezdtünk futni.
    Reggel mikor a suliba mentem gondoltam megnézem újra a táblát. Mikor odaértünk
nem volt ott semmi. Már kezdtem azt hinni, hogy álom volt, de a reményt nem
adtam fel. Megnéztem, hogy hány óra van. 5 perc múlva becsöngetnek. Futni
kezdtem, villámgyorsan, mert a sulitól jó messze voltunk.
   Nagyon nagy mázlink volt, mert pont becsengetésre beértünk. Gyorsan leültem a
helyemre. A tanár bejött és kezdödőtt az óra. Nem nagyon figyeltem, mert
gondolataim elkalandoztak. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz délután. Úgy elszaladt
az idő, hogy
már vége volt az órának. ebben a szünetben odajöttek hozzám a védelmezők. Hotori
Tadase szólított meg:
 - Takada-san, - mondta a lágy hangján, - a tanítási órák után gyere a királyi kertbe.
- mondta majd elment.
Csodálkoztam. Mit akarnak tőlem? Sietnem kell majd, mert én ma délutánra mást
terveztem.
    Gyorsan el jött a délután és én már rohantam is a királyi kertbe. Gyorsan odaértem.
A védelmezők már vártak rám.
 - Örülök, hogy el jöttél Takada-san. - mondta Hotori-kun. - Azért hivtunk téged ide,
hogy megkérjünk, hogy légy védelmező.
 - V...Vé...del...me....ző??? Védelmező??? - csodálkoztam - Hogy én?
 - Pontosan. - mondta Hotori-kun.
 - É...és mi a feladata egy védelmezőnek?
 - A védelmezők megvédik a diákokat a szigorú iskolai szabályoktól és
bizonytalanságtól. És persze a tanulók személyes adatainak ismerete szintén a
mi dolgunk. De ezen kivül még mi szoktuk az itt lévő virágokat gondozni
 - Oh, értem. Nos majd még eldöntöm. - siettem.
 - De igazából, mivel nincs üres hely a védelmezők között nem hivatalos védelmező
lennél. Annyi az egész, hogy amikor a királyi kertben vagyunk neked is ott kell lenned. -
mondta Hotori-kun.
 - Rendben, de még eldöntöm. Most mehetek? - kérdeztem.
 - Persze. - mondta a szöke fiú.
Ezután kisiettem, mert még meg is kell keresni az Eastert. Ezért siettem nagyon.
Sok keresés után szerencsére megtaláltam. Nagyon úgy nézett ki, hogy már
vártak rám. Rögtön bevezettek az igazgató elé. Leültettek.
 - Miért is jöttél ide hozzánk? - kérdezte az igazgató, de ő tudta, hogy miért jöttem.
 - Hát, olvastam a plakáton, hogy itt....itt van egy gyógyszer ami az én betegségemet
gyógyítja.
 - Értem, tehát ezért jöttél hozzánk.
 - I..igen.
 - Megkaphatod, de csak 1 feltétellel. Így is válalod?
 - Igen!
 - Rendben. Tudod mi nagyon szeretnénk az Embriót. Gondolom tudod mi az ugye?
Bólintottam.
 - Ezt szeretnénk megszerezni. De a védelmezők mindig keresztbe teszenk nekünk.
A te feladatod, hogy ebben megakadályozd őket ebben és hogy beépülj közéjük.
Ha megszereztük az Embriót megkapod a gyógyszert. - mondta az igazgató.
Erre nem tudtam rögtön válaszolni.